Elhullt a nyár,
Elszáradt virága.
Messze zúgó széllel jár
Már távolabb, mint
A Látóhatár.
Elbujdosnak a fák,
Elröpülnek a vadlibák.
Kábultan hever a természet
Megdermedt kristályok,
Vastag fellegek termében.
Meddig tart az álom,
E hűvös, derűtlen magány?
Míg tavaszom várom:
A Természet óriás, látom,
S az ember mily parány!