Szólhatnék itt
vidámságokat,
De búcsúzással
nyugszik le most a Nap
Egy ajtó bezárul, s
te nyitod a másikat.
Menj most, ha így
elégszik meg
Vágy fűtötte szíved!
de ne feledd:
Mit most magad
mögött hagysz
Lelkedben cipeled
tova
Emberek, emlékek,
élmények sora.
Balázs kihívásokat
kutat
Sorsod kijelöli
utad.
Ne hagyd kihúnyni a
küzdelem
Nyughatatlan
szikráját lelkedben!
Most új vizekre
vezet
A kéz, mely anno ide
terelt.
Mennyi akta hull
most árván a porba
Mely kezeid közt
vált kiművelt végzéssé
A II. kerület tőled
búcsúzik most,
Szívünk, s
helyszínek őrzik lábnyomod.
Ma hűvös szél sodor
tova
Kellemes emlékeket
suttogva
Talán nem csordul a
könnyem,
Míg e sorokat
tördelem.
Ahogy itt ülsz
velünk
Hiányod emlékké
szelídül
Ígérjük, el nem
felejtünk,
Te is őrizd az
emlékünk!