Felhőbe bújt az éj.
Alszik a hold, s a csillagok.
Szemed álmát keresi még,
S felejti már a tegnapot.
Lelkedben alszik a gond,
Furcsa madár:
Kiterjesztve szárnyát
Takarja a napot.
A holnap sátort bont
Fejed felett.
Homályos álmot fest az ősz.
Kékből és vörösből:
Égnek szeme-kékjét,
S levél vörösét keveri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése