Rothadó világunkban aszúvá érnek gyümölcseink
Divatos póló frappáns felirata takarja viselője szűk keblét
Plakát hazudja boldognak fogyasztóját
Ködbe veszett valót keresve botorkál minden érzék
Hol van az emberi tisztaság?
Lelkiismeretbe mar a valóság.
Legyilkolt gyermeki ártatlanság
Nyomában eszmélünk csak rá, mi elveszett már.
Állítsuk meg a visszafordíthatatlant
Térdre kényszerít majd a végjáték
Minden szuperhőst és hazug bajnokot.
Lerántja mind a színes mázas álarcot.
XLII. strófa
Szem
Nem lát,
Fül sem hall
Olyan kincset,
Mi odaát vár.
De
Kevés
Ember jut
Belátásra,
Hogy megragadja.
Ne
Te légy
A népes
Tábor tagja!
Maradj a Magban
Ha
Hinni
Sem tudsz, Ő
Helyetted tört
Át az egeken
Ne
Dobd el,
Ingyen van,
Nem kell tenned
Extra mutatványt!
Csak
Egy szó,
S meggyógyul
Lelked, s Benne
Öröklét vár rád.
Nem lát,
Fül sem hall
Olyan kincset,
Mi odaát vár.
De
Kevés
Ember jut
Belátásra,
Hogy megragadja.
Ne
Te légy
A népes
Tábor tagja!
Maradj a Magban
Ha
Hinni
Sem tudsz, Ő
Helyetted tört
Át az egeken
Ne
Dobd el,
Ingyen van,
Nem kell tenned
Extra mutatványt!
Csak
Egy szó,
S meggyógyul
Lelked, s Benne
Öröklét vár rád.
XLI. strófa
Embert
Vétkei
Torzítják el
S téveszmékben él
Míg
Eljön
Az Élet
Ura, s minden
Láncot szétszakít
Hullj
Porba
Lánc bilincs
Gúzst szakítja
Szárnyam: égbe repít
Vas
Trónon
Halál ül
Egeken túl
Vesztője készül
Kín
Zúzza
Testem szét
Lelkem mélye
Őrzi a reményt
Fél
Élet
Mögöttem
Égi kéz emel
Felhőn túlra fel
Ha
Mégis
Elszólít
Árnyak földjén
Nem pihen lelkem
Én
Benned
Maradok
Pályám örök
Otthonban ér célt
XXXVI. strófa
Fut
A szél
Bolondos
Felhő fodrán
Sárkányt ereget
***
Mint
Fésű
Fogai
Lógnak eresz
Alatt jégcsapok
***
Lásd
Ahogy
Monokróm
Harcot vív
Tél és a tavasz
***
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)