XLI. strófa

Az
Embert
Vétkei
Torzítják el
S téveszmékben él

Míg
Eljön
Az Élet
Ura, s minden
Láncot szétszakít

Hullj
Porba
Lánc bilincs
Gúzst szakítja
Szárnyam: égbe repít

Vas
Trónon
Halál ül
Egeken túl
Vesztője készül

Kín
Zúzza
Testem szét
Lelkem mélye
Őrzi a reményt

Fél
Élet
Mögöttem
Égi kéz emel
Felhőn túlra fel

Ha
Mégis
Elszólít
Árnyak földjén
Nem pihen lelkem

Én
Benned
Maradok
Pályám örök
Otthonban ér célt