Ötvenedikre

Jönnek-mennek az évszakok

Eltelt pár év, s ősz vagyok.

Őszebb az ősznél, de charme-osabb,

Az idő múlása ez, nem kárhozat.

Éveket utazott hajókon a zene vándora,

Munkaidőben most már pihen a zongora.

Nem szólít már úgy a folyó:

Most már itthon lenni jó.

Nincs oly hajtóerő,

Mi kihozna medredből

Ragyogó csillag hozott haza,

Leeresztve maradt csónakod horgonya

Új tervet szövögetsz, mert van már Kivel,

Fészket rakva számolsz a jövendővel.

Minden nappal lesitek míg a másik érkezik,

Lelketek naponta meleggel megtelik.

Élettől duzzad a kert minden cserjéje,

Nem egyedül vársz már a füge érésre.

Egyre több élet lesz itt hamar

Reggel nem a bodri ébreszt, hanem gyerekzsivaj

Vén szamár az idő

Fut, mint bajnok, ha nekidől,

Elrobog sebesen felettünk,

Addig nem öregszünk, amíg van kivel terveznünk!

Isten éltessen!