Jönnek-mennek
az évszakok
Eltelt pár
év, s ősz vagyok.
Őszebb az
ősznél, de charme-osabb,
Az idő
múlása ez, nem kárhozat.
Éveket
utazott hajókon a zene vándora,
Munkaidőben
most már pihen a zongora.
Nem szólít
már úgy a folyó:
Most már
itthon lenni jó.
Nincs oly
hajtóerő,
Mi kihozna
medredből
Ragyogó
csillag hozott haza,
Leeresztve
maradt csónakod horgonya
Új tervet
szövögetsz, mert van már Kivel,
Fészket
rakva számolsz a jövendővel.
Minden
nappal lesitek míg a másik érkezik,
Lelketek
naponta meleggel megtelik.
Élettől
duzzad a kert minden cserjéje,
Nem egyedül
vársz már a füge érésre.
Egyre több
élet lesz itt hamar
Reggel nem a
bodri ébreszt, hanem gyerekzsivaj
Vén szamár
az idő
Fut, mint
bajnok, ha nekidől,
Elrobog
sebesen felettünk,
Addig nem
öregszünk, amíg van kivel terveznünk!
Isten
éltessen!